Fény vett körül, minden szem engem néz,
hozzá is láttam - módszerem szokásos -,
a mikrofonhoz léptem, ámde vész:
az lőrés volt ma, nem szentkép, talányos...
A mikrofonnak nem tetszettem én,
igen, a hangom megunhatja bárki,
s ha hazugságon ér netán e rém,
azt kész, tudom, még fel is transzponálni.
Bordám alá fény tűz: a rivalda,
s lámpák furakodnak szembe, arcba,
oldalról meg fényszóró vakít,
Hőség!.. Hőség pokla itt!
A bestiának hallása remek,
füle kiváló, fél hamist is meghall,
tesz rá, hogy formám itt ma nem kerek,
de megbirkózom én a pontos hanggal.
A hangom bár ma túlzottan rekedt,
A tónusán nem mernék változtatni,
Ha dal facsarja össze lelkemet,
A mikrofon reá nem képes hatni.
Bordám alá fény tűz: a rivalda,
s lámpák furakodnak szembe, arcba,
oldalról meg fényszóró vakít,
Hőség!.. Hőség pokla itt!
A mikrofon-nyak hajlékony zsinór,
kígyó-fejét forgatja jobbra-balra;
ha elhallgatnék, egy hangot se szól,
dalolnom kell, akár belé is halva.
Ne merj mozogni, elhajolni sem!
Te kígyó vagy, tudom, fullánkod látom!
Mert kígyót kell elátkozni nekem,
rád dal helyett, mint kobrára sújt átkom!
Bordám alá fény tűz: a rivalda,
s lámpák furakodnak szembe, arcba,
oldalról meg fényszóró vakít,
Hőség!.. Hőség pokla itt!
Falánk egy lény... Fióka-mohóság,
ahogy a hangom számból is kikapná,
fejemhez ólmot, kilenc grammot vág,
kezem lebénul, s a gitárra fagy rá!
Ez véget érni már aligha fog!
Mi az - egy mikrofon? Ki felel rá itt?
Mint gyertyaláng előttem imbolyog,
de nem vagyok szent, és ő sem világít.
Bordám alá fény tűz: a rivalda,
s lámpák furakodnak szembe, arcba,
oldalról meg fényszóró vakít,
Hőség!.. Hőség pokla itt!
Melódiáim - mind egyszerű nóta,
őszinte hangok, de ha tennék rája,
azonnal fájón arcomba csapódna
a mikrofonnak mozdulatlan árnya.
Világos én, minden szem engem néz...
Mit várjak? Csöndet? Vihart, mely halálos?
A mikrofonhoz lépek, semmi vész,
legyen bár lőrés, nem ikon, talányos...
Bordám alá fény tűz: a rivalda,
s lámpák furakodnak szembe, arcba,
oldalról meg fényszóró vakít,
Hőség!.. Hőség pokla itt!
|