Nem Pecsorin ő, nagyon is más,
Fölösleges szegni saját kedvedet.
Ha egy tusrajz nehéz kihívás,
Vedd reá apádat, kihúzza neked.

Ő a sportról folyton fecsegett,
Hívott, te is eddzél, legyél versenyző,
De magáról úgy vélekedett,
Ezt csinálni néki nem kötelező.

Vélte, néki minden úgy bejő,
Pláne, mert mamája magas poszton ült.
Aláírás-hiány - nem nyerő,
Vizsgára így persze ő nem is került.

Nem látta őt sok előadás,
Mondta: „A vizsgára van idő elég!”
De ha jött az ösztöndíj-osztás,
Nem tudta őt senki megelőzni még.

Nem adott le időben soha,
Viszont esze máshoz volt csodás, tuti,
Hol játszik egy zenekar, noha
Hamisan dübörgött tőle a „boogy”.

„Nincs akadály diplomám előtt!”
Vélte, mégis dolgát mérlegre tették,
A dékánhoz behívatták őt,
És az egyetemről - kitessékelték...