Tegnap a „Moszkva” étteremben
Voltunk... Második emelet.
Narancsot faltuk ott veszetten,
Bort ittunk rá, és meglehet

Már hazavágytunk igazából,
De Garik ránk hunyorított,
S le az elsőre vett irányt, hol
A koktél még várakozott.

Bárszékre ültünk fel ötösben,
Kikértem öt búcsúpiát,
És tíz rubelt dobtam ki közben,
Mert csokit kértem még: „Misát”...

Leült mellém egy formás „baby”,
S Garik már nékem suttogott:
„Vaszjok, adjuk meg számod néki,
Neked már van telefonod!”

De én keményen ellenállva
A számom nem adtam ki, nem,
Habár tetszett a pofácskája,
S tapadt rá szinte a szemem.

Garik találkát cetlin kérne,
S azt öv mögé suvasztani,
De míg a tollát keresgélte,
A nőt elvitte egy pasi...

Felhajtva egyszerre a kelyhem
Indultam le, és láss csodát,
Max Áront nyomban felismertem,
A frájerral lazán dumált.

Én, Garik, Jása, Vagyik, Vovka
Gondoltuk, várunk egy kicsit,
De minek is?... Erik egy bomba,
Gond nélkül csap le valakit.

Még néhány percet várakoztunk,
S láttuk: a frájer - link pofa;
Felöltöztünk és eltávoztunk,
Mindenkit várt az otthona.