Színiiskolánkba ajándékok érkeztek Japán
színművészeti egyetemeinek hallgatóitól. Ez
nagyon kedves, megható, és arról árulkodik,
hogy létezésünkről nemcsak a Kulturális 
Minisztériumban tudnak. [...] Hajdani és mai
költőink így reagálnának erre az eseményre:

Sulinkba ajándékok jöttek,
Bár kapnánk gyakrabban ilyet.
Banzáj! Hurrá! Kell ennél többet?
Mondanom még mi mást lehet?!
(A.Sz. Puskin)

* * *
Távoli Japánból küldtek nekünk csomagot,
Külhonból kaptuk mi, idegenből bárha.
Hálás erről nyitnom a „Villám”-on rovatot,
Ne kritizáljátok szavaim hiába.
(Balmont)

* * *
Nekünk, nem másnak, nem a „konzisoknak”
Küldtek barátok csomagot Japánból.
Mi is küldhetnénk MHAT-ból hasonlókat,
De, jaj, ösztöndíj ilyesmit nem pártol!!!
(V.V. Majakovszkij)

* * *
Nem Szmolenscsinából jön nekünk ajándék,
Több ezer mérfölddel hosszabb utat tesz meg.
Óvjátok azt, mint egy szerelmes levélkét,
Mint bébit, kit lelkes kebletekre vesztek.
(K. Szimonov)