Ők nyolcan - mi ketten. Most ez itt a helyzet.
Rossz sansz, de játszani fogunk.
Szerjózsa, kapaszkodj! Nekünk befellegzett,
Ha nem lesz nekünk is adunk!

Én nem hagyom el ezt a négyszöget, égit.
A számok most nem fontosak.
Ma jóbarát fedezi hátam, a légit,
A sanszaink - azonosak.

Jön mögém a „messer”, de füst dől belőle,
Felbőgtek a propellerek.
Nem kell kereszt néki a földi sírkőre,
A farkán hisz’ az díszeleg.

Én „Első”, én „Első”, ők alattad lesznek,
De keresztbe megyek nekik.
Oltsd lángodat! Húzz a felhőbe! Fedezlek!
Ha harc - csoda nem létezik!

Égsz, Szerjózsa, te is! De hidd, nem vagy veszve,
A biztonság - legfontosabb!
Nem! Késő!... Mert „messer” jön velem is szembe,
Agyő! Hát lássuk orrodat!

Tudom azt is, mások számlálgatják őket,
Ha felhők közt repesztenek,
Mint lelkek, mert lelke van két repülőnek,
S barát nélkül - nem is lehet.

Mondja az arkangyal: „Tele a mennyország!
Kapunk zárva vasreteszre...”
Megkérjük az istent: „Mi barátok volnánk,
Végy be angyal-ezrededbe!”

Kérem a Szentlelket, a Fiút, az Atyát,
Teljesítsék, mit kívántam:
Mint e végső harcban, védhesse a barát
Örök időkre a hátam!

Szárnyainkat, íjunk az istentől kérjük,
Hogyha angyal-ász kell néki;
Ha meg ott a mennyben sok a vadászgépük,
Két jó testőr is megéri.

Őrizni - majd ez lesz dicséretes dolgunk,
Mert a siker - szárnyon röppen...
Míg éltünk, Szerjózsa és én siker voltunk -
Földön és a levegőben!