Akadtak Trójának sokszor ostromlói,
Soha nem esett el addig erős vára.
Kasszandrának hogyha hisznek a lakói,
Trója fala, lehet, máig épen állna.

A zavart elméjű szűz folyvást kiabált:
„Látom, Trója porába hull, hamvában ég!”
De jövőlátót - és szemtanút egyaránt -
Minden korban máglyalángra szánta a nép.

Midőn a falóból egy sötét éjjelen
Szárnyas halál lopakodott le Trójára,
A riadt tömegből valaki hirtelen
„A boszorkány a bűnös!” - kiabálta.

A zavart elméjű szűz folyvást kiabált:
„Látom, Trója porába hull, hamvában ég!”
De jövőlátót - és szemtanút egyaránt -
Minden korban máglyalángra szánta a nép.

Ez éjen, e vér árán, e zavargásban
Mikor a prófécia pontosan bejött,
A bűnt megtorolni, ahogy volt szokásban,
Lelt volna a tömeg percet, megfelelőt.

A zavart elméjű szűz folyvást kiabált:
„Látom, hogy Trója porba hull, hamvába ég!”
De jövőlátót - és szemtanút egyaránt -
Minden korban máglyalángra szánta a nép.

S íme a vég - nem tragikus, de azért gyatra:
A Kasszandra-házba holmi görög lelt lakót,
Ki nem Kasszandraként kezdett ott használatba,
Hanem mint győztes, egyszerű és jól nem lakott.

A zavart elméjű szűz egyre kiabált:
„Látom, Trója porába hull, hamvában ég!”
De jövőlátót - és szemtanút egyaránt -
Minden korban máglyalángra szánta a nép.