Máig megnevettetnek a bősz felhívások:
Törjük fel az ugart, bármilyen kemény!
Nem kerülték figyelmem az ilyen reklámok,
S moszkvai éltemre legyintettem én.

Solohov az ugarról csodaszépen szólott,
Feltörték, és kolhozok születtek azon.
Az én művem mind-mind hiábavaló volt,
Nem vesz engem az ugar komolyan nagyon.

Tukmálások, eskük, végtelen beszédek,
Mit be nem vetettem, mit nem mondtam ám!
Reménytelen cél volt, győzelmet nem értek,
Én, Solohov elvtárs, ezt így sommáznám:

„Az ugaron élni, hát, elég szegényes,
Bár épültek házak, s a lét szabadabb.
Feltörni az ugart nem nagyon nehézkes,
Megejteni szüzet - sokkal komolyabb!”