Széttört
koronánk ezer darabra,
Nincsen ország, trón hatalma.
Orosz honunk minden napja -
Ördögé!
S nekünk,
Lyukainkba bekergetve,
Tolvajokként rajtavesztve
Dől a vérünk szégyenkezve
Kétfelé.

És mi,
nem tudunk eligazodni -
kit kell hagyni, hol maradni,
Ki van értünk, kitől féljünk,
S arról, melyik útra lépjünk -
nincs Ige!
Hol a Szellem? Becs? A Szégyen?
Mieink hol, mások merre?
Hogyan éltünk eddig szerte,
és honunkra köpni éppen
illik-e?

Szégyen -
arra, kinek drágább nyugta,
s kételkedik folyvást, tudva:
Képes lenne, vagy nem tudna
Ölni ő.
Jelzés!..
Ordas módra, bika módra
Aki él, sasként rabolva,
Az hollókat dáridóra
Rászedő.

Ej, ti!
Hol a régi keménységtek,
Hol a régi büszkeségtek?
Tétlenség ma - aljas vétek!
Kemény kéz a pisztolyát szorítja rád.
Eljött mindennek a Vég.
Minden eltört, szétveretett,
Nekünk már csak lőni lehet -
Ellenséges halánték,
avagy saját...