Ej, Gárik, nincs erőm akarni,
Hogy abbahagyjam a csalást.
Lezüllöttem - minek tagadni,
Mit mondhatnék én bármi mást?

* * *
Nem távoznak el ideák mostan,
Papírom - sík, tiszta tengerem.
Mindig világosan fogalmaztam,
S mindig „b...meg” csúfít versemen.

* * *
Nehéz, Gárik, csibésznek nem lenni
Sem saját, sem más köreiben.
Akarhatsz te tréfálni, nevetni,
Versem balhé lesz örökösen.

* * *
És egyáltalán nem tudod, barátom,
A rímekkel, ha nem boldogulok,
Mint űzött lónak, felhabzik a hátam,
S kegyetlen versben köpök, krákogok.