Ej, Gárik, nincs erőm akarni, Hogy abbahagyjam a csalást. Lezüllöttem - minek tagadni, Mit mondhatnék én bármi mást?
* * *
Nem távoznak el ideák mostan, Papírom - sík, tiszta tengerem. Mindig világosan fogalmaztam, S mindig „b...meg” csúfít versemen.
* * *
Nehéz, Gárik, csibésznek nem lenni Sem saját, sem más köreiben. Akarhatsz te tréfálni, nevetni, Versem balhé lesz örökösen.
* * *
És egyáltalán nem tudod, barátom, A rímekkel, ha nem boldogulok, Mint űzött lónak, felhabzik a hátam, S kegyetlen versben köpök, krákogok.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2025