Háborúkat tűrtünk, éhezést, sosem akartat,
Fülünk, hasunk már telve győzködéssel.
Elűztünk cárt, aztán Ideiglenes hatalmat,
Mert idejük rég lejárt, szépszerével...

Ha valahol még bárki ringana oly reményben,
Üzenjük néki a legelső helyről:
Az ő ideje nem jön már vissza semmiképpen,
Mi valahogyan gondoskodunk erről.

Ideiglenes hatalom. Nekünk pont rosszkor van...
Mostantól a Szovjet - mindenek felett!
Ti, ideiglenesek, tünés, tünés, de gyorsan,
Időtöknek vége lett!