Bús nap ez, hálósipkát vett fel, Napszálltát festett, s reszketve égett el. Aludj hát, homály borul reád, Várd az éjszakát, majd jönnek más napok. Pihenj le, tekints te keletre, Hol a nap heve vár rád. Ne nyomjon az elmúlt tegnapod, Abban oldódjon a búd és bánatod. Sose tedd: kapkodsz, mert fogy napod. Aki ellened, maradjon vissza ott... Napszállta, napok hullaháza, Boldog, ki szembe néz veled, napkelte. Pihenj le, tekints te keletre, Hol a nap heve vár rád. Nem örülsz, hogy a nap mind halott, S nem támad fel ott egy sem. Fordulj nagyot! Reggel jő, hallod harang szavát, Gyúlnak kupolák, és nincs homály tovább. Temetve éjt, nap jön helyette, Boldog, ki szembe néz veled, napkelte. Pihenj le, tekints te keletre, Hol a nap heve vár rád. Csillagász, ha napot gyújt - az ász! Boldog, ki szembe néz veled, napkelte.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2026