Előre is elnézést kérek,
Minden, mit itt mesém követ,
Nem síkján harcok mezejének,
Egy nyilvános helyen történt meg:
Fürdőben - gőzből kijövet...

Zajos fürdőben, tompán, csendben
Hír terjedt, figyelemkeltő,
Káromkodásnál ízesebben,
Hogy fügét tartok a zsebemben,
S van abban kettő is, kettő!

A türelmetlenségtől hajtva,
Kezében nyírfa-seprűvel,
Kellően tisztán s leizzadva
Körém tömeg gyűlt, és haragja,
Miként a gőz, hevült az fel.

Ó, ti férfiak, szolid népek,
Lavórral ütni tiltva van!
De pőrén ugyanannyit értek,
Ti gazdagok s ti, csont-szegények,
Maradjunk békén annyiban!

Mellüket lavórral takarva,
Na, próbálj megütni, te hős!
Mint angyalok népes csapatja,
Seprűjét kardként szorongatva
Fenyegetett a sok dühös!

Rohant a kijárathoz, balról,
De ő - csekista veterán!
(Szeva, barátom, hol vagy, alszol?!)
Mögém került, s a bősz haragtól
Cseppek reszkettek szakállán.

Azóta eső alatt ázok,
Szombaton főleg, s hosszasan.
(Fürdőbe hátsó-lépcsőn járok):
Hadd mosakodjon, én - kivárok,
Várok, míg végez... Rangja van!