A moldáv sztyeppét rőt tüzek
Visszfénye járta át,
De sátraik mind eltűntek,
Már nem látod nyomát.

Elhagyták ők ez éjszakán
A táboraikat,
Nem élt sokáig itt cigány,
És most emlék maradt.

Semmi cécó, júne-me-me-me,
Nem mondhatom azt se: „be” vagy „me”,
Aj, ne-ne-ne, aj, ne-ne ne-ne,
Aj, ne-ne-ne, aj, ne-ne ne-ne...

* * *
Két gitár a fal mögött
Nem szól búsan mától,
Finn faházba költözött
Sátorból a tábor.

Ej, megszokta a cigány,
Hogy a kolhoz az irány!
Negyven ilyen kolhoz is jobb,
Mint egy cigánykaraván.

Ej, cigányok, fiatalok,
Nem tolvajok, rendesek!
Eddig nomádok voltatok,
Mostantól - telepesek!

Ej ráz, aj da pán,
Kolhoztag a romalány!
Jobb most negyven zenekarban,
Mint egy rossz cigánytanyán!

Mitől könnyezik szemed?
Válaszolj csak erre!
A bandátok szőke lett,
Nincs fekete egy se!

Ej, megszokta a cigány,
Hogy a kolhoz az irány!
Negyven ilyen kolhoz is jobb,
Mint egy cigánykaraván.

* * *
Kitalálom, sólyom, mit csinálsz ma,
És kivel majd, úgy estefelé!
Wolf Messingről tudom, kitalálja:
Hogyan lettem tegnap az övé...

A boldogságod ne keresd szép nődben,
Kebele mást rejt, tán egy herceget...
Nem lelsz te kedvest előkelő hölgyben,
Jobb cigánylányra vetni szemedet!