Na végre, nem reszketsz, kezem,
Most hegyre fel!
A mélybe tűnt a félelem
Örökre el.

Hogy megtorpanjak, nincs okom,
Csúszok s megyek...
Bevenni nincs olyan orom,
Mit nem lehet!

A még töretlenek közül
Egy út enyém,
És szűz határ is majd kerül,
Hol járok én!

A partnál nyelte őt a mély,
Az Úr ítél...
Hol más nem, én a fő személy,
Ki célba ér!

Vadul zúg tengerem, amíg
Körül vihar,
A medre telve valakik
Titkaival.

A régi vágyam, várható,
Most megfogant,
Szentül hiszem, a mély, a szó
Tiszták alant!

Ha sok-sok év el is telik,
Nem feledem,
Hogy győzni tudtam akkor itt
A kételyen.

Aznap a víz így suttogott:
„Siker - sínen!”
Aznap... Melyik is volt az ott?
Szerda - igen!