A színészhad sorakozik,
Vonulni vágyó.
Érdemes minden második,
Vagy épp kiváló.

A hírnév minket is vonzott,
Miközben volt még iskola.
De Zahava hozzánk így szólott:
Ide be - csak a legjava!

Legjobbaknak - leveshús máris,
Legjobbaknak - szerep, egy zsák,
A legjobbak krémje a stáb is,
Minden - a legjobb tehát!

Ki édes fogságába jut,
Mind ritkábban szökik meg.
Ily falak közül csak az fut,
Ki megy főrendezőnek.

A főnökség, ki szökést pártol,
Röplapra pecsételte fel:
A Tagankában éljen mától
„A szecsuáni jóember”!

Sikerrel vettünk valamit,
Valakit megvezettünk.
Nem lettetek árvák se itt,
S mi - gazdagabbak lettünk.

Együtt a színházi menet,
Viselve más-más rangot,
S ki itt ezért bűnös lehet,
Csupán - Vahtangov.

Mást választottunk lakhelynek:
Ösvény az, vagy tarlott mező,
De mondjátok, ha kérdeznek,  
Mint Xidiász: „Belőlem ő...”.

Osztozzunk meg az örökségen,
Templomba lim-lom nem való!
Éljetek pazarlón, bőségben,
Hozzátok - ez a passzoló!

Tagankától Arbátra fel,
Eső se méreg.
Bátyánk, aki most ünnepel,
Félszázat élt meg!