Versemnek adhatok értelmet,
Erre a módszerem megvan,
De jobb lenni értelmetlennek,
Mint szótlannak, hogy úgy mondjam.

Az örömtől elfehéredtem,
Fogaim büszkén vacognak:
Fogalmam sem volt, hogy ma engem
A MHAT-60-ra meghívnak.

Büszkék mind, én is az vagyok,
Múzsácskám úgyszintén ragyog...
Illik a Múzsa-név a nőmre,
Caruso-nak jó ismerőse.

Caruso-né - így nem imád.
Megszívtam. Hagyni kéne szépen.
Barátok, a 60 - Vivát!
És én is - ennek hátterében.

Megjártuk már a Nyugatot mi,
Most elutazunk Keletre,
És bármit fognak mások szólni,
Ennél jobb nem jut eszembe.