Ti egyek vagytok - tettben, véleményben,
Csak táskátok van tán külön-külön.
Ma kinek van születésnapja, kérdem?
Nektek... Bár erre meg nem esküszöm!

Premier... Díszlet résén lesve ki
Egyik színész a másikat győzködte:
„Az ott Valérij, haja nincs neki,
S ki nem Valérij - az Julij mögötte”.

Színészek ők, s fel egyikük sem fogta,
Amit szerkesztő bármely tanúsít,
Hogy egy személy a Dunszkij és a Frid.
Julij, Valérij - úgyszintén egyforma.

Le a vitákkal antagonizmusról! -
Egyként éreztek, egy a vélemény;
Kijutott néktek szocializmusból,
Hisz azt mondjátok: „mi”, s nem azt, hogy „én”.

Két ötéves-terv, messzi északon,
Hol túlteljesítés nem volt betudva,
Se nap, se hó, sem év nem múlt azon,
Maradt a tíz év kimerítő munka.

Mert lehet két főnek is közös isten,
Az Ószövetség hadd tiltakozzon;
Ti érthetőek vagytok, mint ikon,
És duettetek ettől jó szerintem.

Hogyha az élet iskolának számít,
S min túl vagytok, az két félév csupán,
Mint szóló szóljon kettőstök sokáig
Baráti, halk örömzenénk után!

És hobbi ürügyén igyekezett
Mindegyik más-más karriert bejárni:
„O tempora!” - a Fridből színész lett,
Dunszkijból gyűjtő, és ez sem akármi!

Nem lódítok, s mert titeket szeretlek,
Én őszintén a hívetek vagyok,
S ha véletek közös munkát kapok,
Mint Viszockij, a Klubba fel is vesznek.

...A helyesírásomért helyt nem állok,
Latinom - nem nagyon,
De - gratulálok, gratulálok!
Ha meg hibáztam - mille pardons.