Hány könyvetek van, mit feleltek?
Hány forgatókönyv, olvasó mennyi?
Jogot majd az Artisjus ad nektek,
Náluk adni ki, az jó a zsebnek...
Írjatok hát regényt nékünk többet,
Más országot, népet megismerni!

Ti mindig rólunk írtok csak (fárasztó oldal!),
Hogy szélhámosság, lopkodás, ez járja nálunk.
Mi róluk akarjuk, de saját szóval, tollal,
Saját szempont szerint megírni, mit is látunk.

Vagy húzzatok oda, de hasznát kár is hinni,
Nem szoktok meg sosem, az Úr nem adja meg!
Mit számít Conan Doyle vagy épp Agatha Christie...
Jöttök haza, s nekik itt máris nem ketyeg.

Mit számít, fekve írt a nő a fürdőkádban,
És inas csókjai cuppantak balkezén.
Ha bíznék koszt-hozó saját testvérbátyámban,
A fürdőt öt napig én szintén élvezném.

Ha saját szemmel, és a miénkkel egyúttal,
Lesnétek, mint élnek, van válság ott, valós?
Lennétek szomszédok akár George Simenonnal,
Ki oly híres, mint egy - pilóta-űrhajós!

Nálunk a Kolimán kemény a fagy, nem enged,
Felezőt kapcsolunk, kint mínusz ötven már...
Iván bátyám meg én: Késő lesz! - írjuk nektek,
De „szemétre vetés” joga még nektek jár!