Minő egy látvány a kiváló
Őrváltás az obeliszknél - Tudja, ki látó,
Hogy tavasz van körben, nyitni vágyó.

Az emlékmű fémből - mindegy neki, hozzá közel vagy, avagy messzi,
Egy gondja van csupán - hogy feltűnjék, és álljon vertikálban.
Siess ide az obeliszkre irigykedni,
De gyorsan, mert nagyon, nagyon lekéshetsz rólam, kedves társam.

Büszke és változatlan pózban
Az obeliszk. Fölötte a nyugalom van,
Én meg várok türelmetlen, hosszan.

Az emlékmű fémből - mindegy neki, hozzá közel vagy, avagy messzi,
Egy gondja van csupán - hogy feltűnjék, és ragyogjon vidáman.
Siess ide az obeliszknek örvendezni,
De tudjad, hogy nagyon, nagyon lekéshetsz rólam, kedves társam.

Ne haragudj rám, ha távozok:
Nincs vastürelmem... Siess, nem várhatok!
Én nem obeliszk, - ember vagyok.

Az emlékmű fémből - mindegy neki, hozzá közel vagy, avagy messzi,
Egy gondja van csupán - hogy feltűnjék, szép szimbólummá váltan.
Nem az obeliszk, ma én akarok veled lenni,
Siess hát, mert nagyon, nagyon lekéshetsz rólam, kedves társam.