Pilóta, sőt, vadász- vagyok,
Start - napi hat nekem.
„Messerschmittben”, ha akarod,
Két „Focke-Wulfban”, ha adott?
Jó, jó, csak türelem!

Most egy században kilenc nehézbombázó van,
Éjjel mennek, jó tudni.
De én, ahogy illik, kezdem most sorban,
Minek előre futni?

Hazugság, kín, ezt ne keverjük,
Ez nálam különbözik ám.
Ma mi Bresztet visszavettük,
Tegnap még bombáztuk együtt,
Ott volt a házam és anyám.

Kísértük a nehézbombázó kilencet,
Mieink bombázták mieink.
De... Látjátok, nem tudok tartani rendet,
Vissza kell futnom megint.

Fejem veszteni ritkán szoktam,
Mert ász lennék, de ott lenn - Breszt!
Az egyik céloz és talál nyomban,
A ravaszt kis híján megnyomtam,
Mert szinte ült a célkereszt.

A kilenc nehéz megtette a dolgát,
Lenn, ahogy kell, egyelőre.
Mindenki hozta a jó formát,
S én futhatok most előre.

Pilóta, sőt, vadász - vagyok,
De megesett a baj velem:
Éjjel repültem, mint vakok...
Küldjetek el, ha akartok,
Hová, ne tudjam meg sosem!