Jean, Jacques, Guillaume, Gustav,
Franciák, rendben lévők,
Közöttük nőtt a táv,
S bár kissé azt mérséklők,

Mint moly, színtelenek,
Pecketlen szájuk tátva
„Vivát!”-ot zengenek,
„János Pál, drága pápa!”

Pápánk, mint őzsuta,
Figyel, fülét hegyezve.
Zászló, plakát, duda -
Mindez honnan szerezve?

Poklot kerülve el
Felső C-én szól az ének.
„Majd helikopterrel
Ereszkedem közétek!”

„Van tétje” - képernyőn
A pilóta jelezte, -
„Nemrég Iránban lőn,
hogy rosszkor zúgott egy le”.

„Bátyám, én pap vagyok,
Felhőkbe húzz te bátran!
A Vég kaszát fogott,
De még Afganisztánban!”

Hol szalag gyűrődött,
A selymet elrendezte,
És nemsokára jött
Hozzánk, s az elnökig le.

Van pápa, s hajdanán
Volt Jézusnak mamája.
Először lett vidám
Notre-Dame kimérája.

Embernek őt ne vedd,
Mint kígyónak lóg nyelve.
Most rázkódni kezdett
Valami furcsa benne.

A tömegben, mit lát:
Sok blúz, pléd - vicces néki...
Viszont a franciát
A pápa jól beszéli.

„Coupole”, Louvre táján jár,
És Sorbonne-on esetleg,
Hisz pápánk, János Pál,
Ma örvend bármelyiknek.

Tán felújítja majd
A számos széthullt szálat,
És Tel-Aviv-ba tart,
És újra öröm árad.

De persze résen volt
a protokollos osztvez,
Egyetlen szót se szólt
A kimérának, hogy lesz.

Kiment... Én nem adok
Fillért se most pápáért.
Kimérák, szívjatok
Megint a Notre-Dame-ért!