Vágytam rád, és ettelek Két mohó szememmel, Késsel szeleteltelek Görcsbe állt kezekkel. Téptelek, szaggattalak, Ostromolt az éhem, Apróra vagdostalak, S eltörött - a késem... Bár tudtam, séf csodája, Kár beléd kést törni; Bár tudtam, hogy hiába Akarlak legyőzni. Bár tudtam, hogy kemény vagy, Mint a tapló - száraz, Súlyod, korod bár szép nagy, Nem malacé már az. ...Disznóm, messzi lakhelyén, És e sültet, közelit, Megszidtam kegyetlen én, Bár rekordnak nőtt ez itt.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2025