Maradjon csak itt a múltunk - a Régiség-múzeumban.
Szokják lépésenként az emberek a csodát,
Mindenkinek - szükség szerint... Ilyen idők jönnek mostan,
Nekem az kell, mindent gazdáiknak - vissza hát!

Más-más népeknek tulajdona volt.
Holmik, hogy őrződtetek meg?
Magamévá tettem pár tulajdont, -
De más idők következtek.

A nyomomba-lihegést hagyjátok,
Emlékezni borús manapság!
Elegem volt - ám te maradjál ott,
Kellemetes ez a társaság.

Jöttél gőgöm leporolni rólam,
S célod konokul követed...
Én elmegyek, te maradsz azonban:
Szemét közt van itt a helyed.