(Szeretettel 60. születésnapjára)
Milyen szerencséd volt a születésnél -
A hon is szinte akkor született!
Mi véle történt, mindent át is éltél,
És hogy te élsz még, mondj köszönetet.

Tizenhat voltál, Olesát idézted,
És harminchétben épp csak húsz felett.
„Ők sincsenek már, avult az idézet”,
De hogy te élsz még, mondj köszönetet.

Padlótörlő volt főnököd kezdetbe’,
Kezet szívedre, s mondd az őszintét:
Lavrentyij Pálics szokását ismerve
Mi lettél volna, élnél ma is még?

A brusztoktól már cserzett a bőrgúnya,
És hiúsággal vérig mérgezett.
Ezt mondaná Robertics Kolja: „Júra,
Azért, hogy élsz még, mondj köszönetet!”

Az elsőszülöttedet is kivártad,
És megóvtad, a kés nem sérthetett.
A ”Szecsuáni jó ember”, mint láttad,
Máig hogy megy még, mondj köszönetet.

Miért jósoljon tenyérből cigánylány,
Mikor ő gazda önsorsa felett.
Rikkants, cigánylány, „Faparipák” hátán:
Gyí, te!... S hogy élsz még, mondj köszönetet.

„Lenni, nem lenni?” - nem kapkodtuk úgy el.
Lenni - hát persze, de résen lenni!
Emlékszik, díszlet akkor hány borult fel?
Dupaknak hála: nem sérült senki...

„Marat”-ot nem - szerzője furcsa ember,
A „Turandot”-ért Peking nem szeret.
Kapaszkodj meg, „Kuzkin”-od három sebbel,
De máig él, hát mondj köszönetet.

Ljubov, Nagyezsda, Zina - szép kis trojka!
Ők egy az egyben verhetetlenek!
Aranykezű az anyjuk, az a Szofja,
S hogy élnek ők mind, mondj köszönetet!

Autót vettek tájolni, költséges,
Ivóknak inkább hámos szekeret...
Ledőlt a színről egyik? Lehetséges,
De ő is ép ma, mondj köszönetet!

Elveszik munkád, fenyegettek téged,
Így szorongatva ötven évedet...
Bizonyítványod: tizenhárom éved,
Egy megér hármat... Mondj köszönetet!

 
 
 
  

Milánó hívott, s rizikót nem félve
Mentél! (Hisz’ egyszer élünk, úgy lehet!)...
Most Párizs, de majd Frisco-ból megtérve
Ha Moszkva óhajt, ott lesz a helyed!

Tíz éve félti Tagankánkat Párizs,
Börtön e színház, olykor őrület.
Nem megy a „Mester”, ám aggódni kár is,
Jár érte „merci”, nékik - köszönet!

Nehéz a kezdet, kapott kritikákat,
Körözni fárad-é fejed felett?
Átléped egyszer te is majd a százat,
S mi azt daloljuk:”Élsz - hát köszönet!”

Atamán, nótázz, egészséged állja,
Dalolj, te hús-vér Kosevoj-gyerek,
Taganka minden kozákja kívánja:
Élj s boldoguljál! - Köszönet Neked!