Ím, újra eljött ez az óra,
És én megint remélek,
De… ki lesz tudója?!
Lehet, hogy késel, vagy nem jössz végleg!
Siess hát, igyekezz jönni, eljönni majd, ne ismerj késedelmet;
Csak a dolgaink legfontosabbikát fogjuk ma véled megbeszélni.
Hisz’ értsd meg: nemcsak találkánk óráját felejted -
A napját úgyszintén, s nem jössz el, nem jössz, vagy nagyon fogsz késni.
Csak a figyelés marad nekem,
Mint boldogulnak mások,
De… én türelmesen
Várok, - már szinte nincs mit vesztenem.
Jól van! Késs csak! Várlak! Jöjj hát! Mintha nem venném észre késedelmed.
És ne nyugtalankodj - ma versekből neked nem fogok idézni!
Hisz’ értsd meg: nemcsak találkánk óráját felejted,
A napját úgyszintén, s nem jössz el, nem jössz, vagy nagyon fogsz késni.
A szónok fáradt rég, kívánni
Jó éjt és könnyű álmot;
A parkot kell zárni,
A szónok aludni vágy, én - várni.
Nem számít, hogy késő, várlak! Mintha nem venném észre késedelmed.
Mert a pontosság, valószínűleg, - csak a királyok sajátja,
Hisz’ értsd meg: nemcsak találkánk óráját felejted,
Siess hát, amilyen gyorsan csak bírsz, ne várjak hiába!
|