Ím, újra eljött ez az óra, És én megint remélek, De… ki lesz tudója?! Lehet, hogy késel, vagy nem jössz végleg! Siess hát, igyekezz jönni, eljönni majd, ne ismerj késedelmet; Csak a dolgaink legfontosabbikát fogjuk ma véled megbeszélni. Hisz’ értsd meg: nemcsak találkánk óráját felejted - A napját úgyszintén, s nem jössz el, nem jössz, vagy nagyon fogsz késni. Csak a figyelés marad nekem, Mint boldogulnak mások, De… én türelmesen Várok, - már szinte nincs mit vesztenem. Jól van! Késs csak! Várlak! Jöjj hát! Mintha nem venném észre késedelmed. És ne nyugtalankodj - ma versekből neked nem fogok idézni! Hisz’ értsd meg: nemcsak találkánk óráját felejted, A napját úgyszintén, s nem jössz el, nem jössz, vagy nagyon fogsz késni. A szónok fáradt rég, kívánni Jó éjt és könnyű álmot; A parkot kell zárni, A szónok aludni vágy, én - várni. Nem számít, hogy késő, várlak! Mintha nem venném észre késedelmed. Mert a pontosság, valószínűleg, - csak a királyok sajátja, Hisz’ értsd meg: nemcsak találkánk óráját felejted, Siess hát, amilyen gyorsan csak bírsz, ne várjak hiába!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2026