Bolygók és új holdak között
Repülünk, a fantáziánk tere tág;
Várnak ránk más tájak, idők,
Bolygóközi Európák, Ázsiák.

Mert nemsokára űrhajók
Hasítják az örök égi vizeket,
„Rendszerre” így taníthatók
Általunk a bolygóközi emberek.

Világok közt, ha lét leszen,
Nem boldog az, ha színészre nem futja.
A színész, kortól független,
Művészetét egy „rendszertől” tanulja.

Jósolni bármit meg tudunk,
S minden való lesz, amit kitaláltak!
Művedet, Sztanyiszlavszkijunk,
Sosem felejtik, bár az évek szállnak!