Hányra járt, mikor élni fogantam, Nem maradt meg a fejben az óra - Bűnös éjszaka rügyre fakadtam, És időre hozott meg a gólya. Kíntalan születés: sikerültem - Hónap itt a kilenc, nem is év! Én időmet a méhbe’ leültem - Ott bizony mi se jó, mi se szép. Hozsánna, kártya hősei, Hogy akkor úgy leléptetek, Hogy hirtelen az őseim Magot vetettek: engemet! - Egy korban, ami éktelen, Habár - ma szinte mondai, Mikor vonultak képtelen Időkre szánva foglyai... A pár lefogva és a rügy A sejtfoganta éjjelen - Vagy épp előbb, ha fontos ügy. E társaság ma él velem! Kél a gondolat, árja előtör, Szókkal épül a vers, az a lelke!... Pőreként szabadultam először - Harmincnyolc a parancsnak a kelte. Volna csak meg a börtönöm őre - Néha álmodok: elverem én! Szültek, éltem, inaltam előre - Ház a Messanyin út peremén. A fal mögötti sufniban (Spanyolfalak nagyobbika) Mi tudtuk ám, hogy épp mi van: Nyakalt a néni s bácsika. Szerény volt életünk - sebaj! Nem állt a gangon ütközet, De harmincnyolc szobára, jaj, Kevéske volt az egy klozet. Vacogtatott a hideg éj, Kihűlt az ágyi kő hamar, Megéltem itt, be sokat ér Az egykopejka: felkavar. Kire így, kire úgy a sziréna - Anya félt kicsikét, de miattam, S ez a négy telet élt ifi, én, a Napi légiveszélyre nem adtam. Ami hullt, „gyutacs” az, nem a manna - Ha nem oltod, utóbb tüzet ont; Nekem itt a lapátka, a kanna, Homokomra ma számít a front. Lyukas tetőn a friss Nap a Szobába vág be, szétterül; Alatta Jevdokim papa S Alíszja Mojszejevna ül. „Barátom, él a két fiad?” „Helyettük írt a százados! Eh, Lísz, ma nincs, ki nem sirat - A sors tirátok is tapos. A sors tirátok is tapos, Te már orosz vagy: bánatos. Ha sír - hát jeltelen, lapos, Ha vád - hamis, de hangzatos.” ...A pelenka zavart, levetettem, De magamra azért sose hagytak, Suli jött a soron: cseperedtem, Ma se lecke vagyok, de feladtak. Én a fénytakarót lecibáltam, Jön a vert had, a fritz - s remegünk?! Az apák, a fiúk hazaszálltak: „Ez a fészek - s ha más a helyünk?...” Zinácska nénin pongyola, A minta sárkány, tengeri - E trófeát Popov Vova Faterja hozta el neki. Japán a trófeás sziget, A német sarcot is fizet... Ha rekvirálsz, szerezz tizet, A zsák tiéd, a mány-t vigyed! Apámviselte váll-lapot Szereztem én be, játszani - S civilben dőlt az áradat: Evakuáltak százai. Aki élni akart, igazodni, Kiütötte magát - de ma józan. Aki várt valakit... tud-e szólni? Kizokogta, s a könny apadóban. Ásta mélyvasutunk Vitya apja. „Katakomba nekünk mire már?” „Alagút: nyit a vége a napra - Csak a gang csupa fal, te szamár!” A bácsi jóslatát fia, S a kis haver se hitte el - A régi gangot így Vitya Fogházival cserélte fel. Vitába mászott szüntelen, De visszaszívta féluton... A gang - bejárta! - gyötrelem, S a falhoz ért el, úgy tudom. De az apáknak vájt fülük, S agyuknak spéci srófja van - Mi már figyeltük nélkülük Az életet: magad, magam. Nagy fiúk, meg a csöppnyi pacákok, Nyomtuk „érveink” vérig, erővel... Pince árnyai, házbeli srácok Halni vágytak egy aknavetővel. Nem jutott nekik árva golyó sem - Élj inassuliban, te kolonc! Lutri volt, na de bánta a rosseb - „Pillekést” dikicselt a tanonc. Tüdőbe mélyre nyomhatod, Kiontva rossz dohányszagot. Pehelynyi súlya egyhatod, Nyelén a díszveret ragyog... A rabmelón a németek S a bentlakásos taknyosok Kötöttek intim üzletet: „Te brótot adsz, én kést hozok.” Előbb a „zálogosdi” csak, Utóbb a lejmolós rajok - S a hős-romantikus fiak Szabadba jutva: tolvajok. ...Spekuláns profi volt ez a dáma, Aki látta, hogy rendre megússza, S belehalt kiadós vagyonába Pereszvétova néni (Marúszja). Amíg élt, odaát alig ettek - S neki szeszre titokba’ jutott... A fukar szemek égre meredtek, Ez a vég jele. Csúnya halott. Haszonra ment - nagy élvezet, A lépte lett csak tétova, Nem állta már a szervezet, Marúszja Pereszvétova. Szobája szürke, átlagos: Ha bárki jönne - ócska hely. De földalattisunk zabos, A milliócska dúlta fel. A falra csapva szólt nekünk: „Az orrotok folyik, koma! - Hogy hittem én, hogy győzhetünk?!” - És nem maradt egy ép szoba. ...Ez a Volt. Szuterének is voltak. S potom árak, amit szavatoltak; A kanálisok érbe csorogtak, Hova kell, a folyók oda folytak. Veterán katonák, nagy a tenger, Fiatok megy a Pólus alatt, S hiszi: jobb folyosó, ha az ember Lemerül. (Aki élve maradt.)
© Marosi Lajos. Fordította, 2004
© Marosi Lajos. Előadása, 2020