A cetre rátekintesz: ismerős. A delfin életét a tánc jelenti. Az emberarc viszont (ha link, ha hős) Oly egyszerű: a szem - s körötte resztli. Van orr, meg fül, meg száj, Haj, de néha háj, Állkapocs - erőt sugall-e hossza? És a homlokív! Vall, s itélni hív: Céloz ám e domb a bűnre, rosszra. Unalmas ügy bogozni más baját: Kilőve delfinünk, s a bálna porca. Ne higgy, ha jönni látsz groteszk pofát - Szemébe nézz, s kitűnhet az, hogy orca. Kopott fejűre tincs Kéne még, de nincs... Mint bagoly, komótosan garázda, És az arc helyén Kétfülű edény... Benne szürkeség s kevés barázda. Ma visszanéztem én: bejött a múlt A kaleidoszkóp tükörcsövébe - Szem és tekintet annyi feltolult... De újrakezdeném, ne lenne vége! Orr akadt elég, Hamvas és derék, Jó nyakat, fület gyakorta láttam, Volt remek bozont S ép fog is. Viszont Nyílt tekintetet sosem találtam. Nem áll gyanú alatt a hű barát, Se az, ki védtelen simul karomba - A többi vonzerőt (no láss csodát!) Beadhatom, be én, a múzeumba. Hazudj csak őr, dumálj: „Büszke kelta száj, Álla csontja széles és erélyes...” Ebben az fonák, Mind viaszpofák, Még az orrsövény is gyertya-fényes. Egy inturisztos impozáns regős A típusok tanát miránk ereszti - Nem érti ő: az arc (ha link, ha hős) Oly egyszerű: a szem - s körötte resztli.
© Marosi Lajos. Fordította, 2005
© Marosi Lajos. Előadása, 2020