Hagyományos a hely, falain sok a kép - Teli trojka, s a tajga, meg érem... A sarokban egy százados ül, maga még. „Szabad itt?” És a válasza: „Kérem! ...Cigi kell?" - „Köszönöm, de a Kazbek erős...” „Nyugi. Tölts - hozatok ki belőle, - De amíg ideér... Kiiszod, fityegős! Az erődre!” - „Na jó, az erőmre!” „Mi a szösz - beszeszelve a százados int, - Nem akármi a vodka-riposztod. Hanem láttad-e, rád jön a tank odakint? Ugyan álltad-e végig a posztod? Ma is itt van előttem a kurszki mező - Iderakta a sors, az enyém ez, - Megváltottalak én, az az őrvezető; S ez a béke, öcsém, a tiéd lesz.” Az apám mi’csinál, tudakolta, s ivott, Majd a tálra meredt: „Ez a méreg! Fele életemet neked adtam amott, De te felfalod azt, sunyi féreg! Kivezényleni téged a frontra talán?! Mer’ a vodka szavát ugyan érted!..” Szinte sánc, ahol ültem, a kurszki csatán - Ahogy őrvezető, te megélted. Egyre mámorosabb, de nyomát taposom. Végül sérelem érte, elég nagy - Belemart a szavam: „Tuti, századosom, Hogy az őrnagyi rangra kevés vagy!..”
© Marosi Lajos. Fordította, 2003
© Marosi Lajos. Előadása, 2020