Tudós szakik! Erősagyu docensek, emeritusok! Atommagokat bontotok a téren, az időn; Emésztenek az abszolut előjelen a mínuszok - De közbe’ meg a burgonya is bomlik a mezőn. Ha rothad a penész, keresitek, nem ad-e balzsamot; Egyenleteket oldotok, s a gyök heterogén. Ti ott, gyökösök, játszotok! Az ész veri a tamtamot, Amíg rohad a burgonya, penészes gyökerén. Kiér buszunk a Szhódnya nevü helyre, Galopp az ott - ne érje szó! A krumpli minekünk csemege, nemde? Püré, s belé csipetnyi só! A híreteket átveszi, csodálja Európa, ha A kézben a lapát, s a haza mindenek felett. Mer’ nálatok, elitcsapat, a rákdudor a téma ma, Kutyákba szel a késetek - utálatos e tett. Tudós szakik, elég legyen, a rozsda egye késetek, Tegyétek el a lombikot, előbb a bevetés! A tambovi teherkocsi ma vár, ti le ne késsetek, A gamma-hasadásnak is előny a pihenés. Kiér buszunk a Tambovi helyekre, Galopp az ott - ne érje szó! A krumpli minekünk csemege, nemde? Püré, s belé csipetnyi só! Jöhet veletek ám család, s barát, valami méretes. Elég sok az a burgonya, temérdek a helyünk, S ti döntötök: „Agyő, te mutagén, te csupa DNS, Ez ám csak a meló! S roham után lepihenünk!” Tudósok, igazolt szakik, Einsteinek, aranyékszerek, Ti Newtonok, imád titeket és szakad a szív! Hisz egy, közös a föld, s a poraink oda igyekszenek - Ganéj vagy apatit, bizony a föld sara beszív. Kiér buszunk a Szhódnya nevü helyre, Galopp az ott - ne érje szó! A krumpli minekünk csemege, nemde? Püré, s belé csipetnyi só! Hazánk fiai, várjuk a csoportokat, az osztagot. Vegyészszakos a lelketek, amely sohase fáj, De orrotokon át nyeli a szinkrofazotron-szagot - Ezért baromi jó ez a vidék: szeles e táj! Tudósok, aranyos szakik, előre megígérhetem: Ha nálatok a zárt alom okozna galibát, Lapátos, elevátoros inunk ereje ott terem, Napig tünekedünk, de kijavítjuk a hibát! Kiér buszunk a Tambovi helyekre, Galopp az ott - ne érje szó! A krumpli minekünk csemege, nemde? Püré, s belé csipetnyi só!
               
© Marosi Lajos. Fordította, 2008
© Marosi Lajos. Előadása, 2020