Várj, homály van elöl, s egyre nő! Körbezár - ott a nap tüze rőtvörös, Arcba fúj, zuhog ordas eső, És a sok kusza út rögös. Ott a szó csupa más, Ott a hír nyavalyás. Ott a szembejövő kezed elveti. Ott kiszárad a fű meg a sás, És a mély nyomot is fedi a homály... Ott lemérnek a kézitusák, Meg a köd, meg az északi szél jege. Szúr a szív, veri tévritmusát, Kalapál, s ki-kihagy vele. Ott a szó csupa más, Ott a hír nyavalyás, Ott a szembejövő kezed elveti. Ott kiszárad a fű meg a sás, És a mély nyomot is fedi a homály... Fura ott az a hang, az a fény, Ámde nem tudok más utat itt belül - A homályban ott jól jövök én! De sebaj, hisz az ég derül. Ott a szó csupa más, Ott a hír nyavalyás, Ott a szembejövő kezed elveti. Ott kiszárad a fű meg a sás, És a mély nyomot is fedi a homály...
© Marosi Lajos. Fordította, 2002
© Marosi Lajos. Előadása, 2019