Less alá, hogy mit takar a függöny! Nehéz fogaskereken ódon a kulissza: Szó se volt, hogy álljon vagy pörögjön - Kimért volt hajdan az Idő, Alizka! De... nem nagyon figyeltek az Időre a boldogok, Megakasztották direkt egy kőbe a cinkosok, Noszogatva hajszolták előre a hangosok, Agyonütve tették pihenőre az álmosok. Ártanak a porszemek, Fékez a keréksereg - Csorbuláson csak a rozsda nő meg, Sérelem ez így az Időnek. Minden inga áll, az óra nem ketyeg. Ha leszállt az éj, szerinte hat van, Megint hiába várt a nép a délre - nyista! Lám, milyen Idő ez itt, szokatlan - Feszült idegcsomó, figyeld, Alizka! És... kakasszóra felriadva fáztak a boldogok, Gyáva dalt, panaszost citeráztak a cinkosok, Összeforrt a szájuk, nem pofáztak a hangosok, Ásítozva ágyba visszamásztak az álmosok. Kend olajjal, és mehet - Ám ne kérd a Főhelyet,- De légy szegény betegnek az őre! Sose hozz borút az Időre, Mert időtlenül megélni nem lehet.
© Marosi Lajos. Fordította, 2008
© Marosi Lajos. Előadása, 2020