Mi fölfelé megyünk, osztályt osztályra járva, A munkásosztályban találva folytatást, S azonnal eltöröljük végre-valahára Az ifjuságra mért tanári elnyomást. Az iskola új szele fényes! Kiáltsd ki, ha ellene vét a tanár! A lány-fiu kapcsolat érdes, De általa nősz, proletár! Mi vakmerőn fogunk elég tudást harapni, Letörve mind a korhadót, mi ültetünk, Kitűnik így a szín, a szürkeség alatti, Az árnyakat fehérre váltja életünk. Az a jó suli terve, továris, Hogy gyermeki lelkeket megragadó, S mi mind tanulunk; a tanár is - Van ám, amiben tanuló!
1 Ez A hivatásunk c. szovjet (belorusz) film betétdala. A kerettörténet 1978-ban, a lényeg pedig 1923-26-ban játszódik, s a Pedagógiai hőskölteményre emlékeztet. Az akkori diákok lázadását, naiv forradalmi hevületét és az iskolai dolgozók (a polgárinak tartott tanár szó helyett ez volt a pedagógusok megnevezése) vitatható, néha mégis sikeres nevelési próbálkozásait mutatja be. A főhős a szemünk láttára érik izgága kölyökből eredményes diákvezérré, majd tanítóvá. (S persze férfivá. A koedukált iskola körülményei közt jelentős szerepe van „a nemiség kérdésének” is.) A himnuszt vagy inkább indulót a kezdetekkor, egy viharos közgyűlés alatt, a diákok együtt éneklik (a filmregény első részének 41. percétől). A vers utolsó két sora szinte rácáfol az addigiak sematikusságára. Volt abban az iskolában egy nagy formátumú pedagógus is. - A terv szerint Viszockij a párttitkárt játszotta volna a filmben, de a forgatás előtt meghalt.
 
© Marosi Lajos. Fordította, 2013
© Marosi Lajos. Előadása, 2020