A harcba mi ketten a nyolc elit ellen - Nem oszt ide ászt le a sors! Szerjózsa, te tarts ki! Az ép eszű retten, De tromf, ha a két keze gyors. Az én helyem itt ez a négyzet az égen - A túlerejük nem a vég: A srác, aki védi a hátam, a gépem, Barátom - esélyt ad az ég. Egy „Messer” utánamered, de belobban, Propellere zúgja a bajt - Ha kell a kereszt, van a szárnyukon ottan: A sírjukat az fedi majd. Itt „Egyes”, itt „Egyes”! Alattad a nácik! Haránt lecsapok, mese nincs! Felhőbe repülj be: a szikra kilátszik! Fedezlek! - Amúgy csoda sincs. Szergej, hiszen égsz! Az a fő, tudod, ember, Hogy sodronyom állja a hőt! Hiú a remény! Ide startol egy „Messer” - Na ég veled, felfogom őt!... Jön, fritzek, a számla, ha én nem is élek - S felhők peremén odafent, Mint két repülő, kimagaslik a lélek - Ki egymaga volt, mire ment? Egy angyal elejti: „Tömeg van a mennyben!” Bezakkan a Nagykapu ránk, S megkérdjük Atyánk, lehetünk-e mi ketten Sok angyala közt katonák. A Szent Troicát szalutálva, de kérem, Hogy ossza be úgy a hadát, Hogy hátamat óvja örökre a vérem, A régi pilóta barát! Mi kérjük a szárnyakat, íjakat, Isten, S a bajnokaid lehetünk - De hogyha lövész van elég, kezed intsen: Az őrcsapatokba velünk! Az angyali őrnek is jó az imázsa - Röpülve sikert visz e lény Azoknak, akiknek az élete mása E volt köteléknek: erény.
© Marosi Lajos. Fordította, 2005
© Marosi Lajos. Előadása, 2020