Suta városi kép, rohanó kocsisor: Ide tér meg utunk - hova máshova menne? Sikeres csapatunk lefelé araszol, Odahagyva szivét a hegyekbe’. Süketít a vitánk, heve túl sok! Bizonyos vagyok én afelől, Nincs a csúcsoknál jobb, csak a csúcsok: Sose-járt utakon, legelöl. Ugye jó, ha a bajban egy társ szava szól, Ugye jó a kötés, ha a szív maga köt le?! De a kis csapatunk lefelé araszol - Hisz az istenek is le-lejöttek a földre. Süketít a vitánk, heve túl sok! Bizonyos vagyok én afelől, Nincs a csúcsoknál jobb, csak a csúcsok: Sose-járt utakon, legelöl. Mennyi vágyat és szót, csupa dalba valót Olt a hegykoszorú a szivünkbe - marasztal! - De mi lent ragadunk - ki előbb, ki utóbb, S ami úgy idevonz, az az ágy meg az asztal. Süketít a vitánk, heve túl sok! Bizonyos vagyok én afelől, Nincs a csúcsoknál jobb, csak a csúcsok: Sose-járt utakon, legelöl.
© Marosi Lajos. Fordította, ?
© Marosi Lajos. Előadása, 2019