Kék lagúna1 nincs ma már, Tölgye volt, de most kopár - Tölgyfa padlat imponál - ámde kár: Falka hapsi, egy se rest, Nyűtte, vágta, dűtte feszt, Sírra lett az2 egyenest - fakereszt. Jércelábu házikó, Benne élni hű de jó, Jaj, de jött a szép csaló nőfaló - Jókötésü volt a srác, Túlitatta Vén Banyát, S tűzre rakta kis lakát... ...hát vivát! Bánat, így ne vájj belém, Keblemet ne mard, Mert ez itt előmesém - S lesz valódi majd! Tény, hogy Kandur erre jár, Jobbra menve komponál, Balra menve nekiáll, adomál. Bölcs bitang a Kani: durr! - Lánca törtaranyra3 hull, Ott a bolt, ha megszorul három úr. Egyszer észrevétetett, Műre díja érkezett - S Kék lagúna égetett bűzü lett! Szélütésre mégse várt... (Isten-ujj ne ints halált!) - Hát tatárra4 intonált memoárt. Bánat, így ne vájj belém, Keblemet ne mard, Mert ez itt előmesém - S lesz valódi majd! Harminchárom ép kadét5 Most belátta, szinte vét Védve cárja fegyverét s tengerét - Mind a jussra számitott - Udvarán a tyúk tojott, Óvta, falta és legott hortyogott. Víz Apó kezén a tölgy Tönkrement, s kivágva dőlt; Senkivel se früstökölt, megcsömölt - Szája durva lett, ha szólt, Osztagára rá se tojt, Bár, ahol a Moszkva folyt, telke volt. Bánat, így ne vájj belém, Keblemet ne mard, Mert ez itt előmesém - S lesz valódi majd! S jött a Hableányra matt: Szűzi útja megszakadt - Ágra ülve fennakadt, s úgy maradt. Harminchárma kéz-közén Nem talált apát szegény, S lett az árva csöppnyi lény köz-legény6. Mágus élt a parton ott - Nyalt, hülyült, meg áltatott, - Jókat udvarolgatott, és hatott: „Hableányka, semmi vész, Jöjj te és a kis vitéz!” Nője lett, de merre néz - rácsa kész. Bánat, így ne vájj belém, Keblemet ne mard, Mert ez itt előmesém - S lesz valódi majd! Nagyszakállu Csernomord7 Kék lagúna szerte csórt, Ljudmilánk is foglya volt - eh, kobold! Visszaél a jómadár, Hogy repül, ha lopni jár: Félre nézel - éri már! - s messzi száll. Légi perzsaszőnyegét Nézd: ma múzeum8-letét! Tudni vágyva gyűl a nép, s nyúzza szét! Vén szivar, de nem paráz, Nőkre csap le, bárha gáz - Jönne rá a dinka láz és a frász! Bánat, így ne vájj belém, Keblemet ne mard, Mert ez itt előmesém - S lesz valódi majd! Férjmanó esett-bukott, Rá a szeszhiány hatott - Asszonyába jót rugott, s orditott: „Adj rubelt, te díszmadár - Mert ki tart el? Én, szamár! - Lé ha nincs, viszem, mi jár: rézmozsár!” „Nem jutott-e sok bogyó?! - Orditott a korholó. - Hát a kéreg, száz kiló? Kész siló! Megfeszültem, állt a harc, Kedvedért, ki élsz, ki falsz, Majd meg egy rubelt se adsz - sáskaarc!” Bánat, így ne vájj belém, Keblemet ne mard, Mert ez itt előmesém - S lesz valódi majd! Nincs mamut, se kormorán, Serpenyőbe vad-tokány, Mert vadászta jó korán állomány. Nem titok a hír, mi vár: Kék lagúna nincs ma már, Nagy poéta írta bár, ész megáll. Bánat, így ne vájj belém, Lelkemig ne juss! Fel ha nő előmesém9, Majd bemondja: fuccs.
Alekszandr Puskin Ruszlán és Ljudmíla c. meséje előhanggal kezdődik:
„Mi zöld a kék lagúna tölgye,
S a dísze lánc - alatta költs!
Egy macskaúr van arra kötve,
Nap-éjen át, sziámi bölcs.
Ha jobbra tér - dalolni hangol,
Ha balra húz - mesét kreál.” (Ford.: M. L.)
Ennek szatirikus kibontása a Viszockij-dal.
1 Kék lagúna: az eredetiben szereplő Лукоморье íj alakban meghajló tengeröblöt jelent. A hely ismert a keleti szláv mitológiából, ezért ideális, a magyar olvasó előtt jó hangzású helyszínt kellett választanom.
2 Sírra lett az... fakereszt: utalás Viszockij Büntetőzászlóaljak c. dalára. „Magadnak sírkeresztre vágd a fánk!”
3 A törtaranyat a külföldieket ellátó üzlethálózatban lehetett eladni, a pénz pedig vodkára kellett.
4 Tatártémájú dolgozat: a népi legendárium alakjai Vlagyimir herceg (960-1015) és a mongol-tatár iga (1237-1480) idejéből valók.
5 33 ép kadét (vitéz) másik Puskin-meséből, a Szaltán cárból való, vezetőjük, Víz Apó is.
6 Köz-legény: a háborúban katonai egységek befogadtak árva fiúkat. Őket az ezred fiának nevezték.
7 Csernomor: sötét hangzású név, ezért változtattam Csernomordra. A karakter a Ruszlán és Ljudmíla mese főgonosza.
8 Múzeum: az ilyen furcsaságok múzeumának ötlete talán Sztrugackijék 1965-ben megjelent novellájából való (A hétfő szombaton kezdődik).
9 Fel ha nő előmesém: a rendhagyó szórend arra utal, hogy a dalban Viszockij több hasonlót alkalmazott.
 
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020