Két szülőmmel éltem én a Vén Arbáton - napsütés! Most segélyhely kell, meg véna - Testemen szoros kötés. Mit nekünk a hősi rendjel, Kláva nővér, kék madár! Jobb felől a srác ma ment el, Bal felőli - még kivár. Ámde egyszer - mint ki részeg - Bal felől beteg-komám Rám riadt: - Figyelj, te délceg, Lábad egy van, láttam ám! Hogyhogy egy?! Ne higgye senki! Ugratott szegény irigy? - Ujjakat kell csak levenni - Ezt a doktor mondta így. Nem pihent a balfelőli, Vicce folyton eltalált. Lázas éjen ment a blődli - Minden élce lábon állt. Zaklatott: - Elér a véged! Asszonyod hiába vár! Pajti, látni kell a képed, Egy tükörbe nézz be már! Bárcsak volna jobb a lábam, Csak egy métert mászna át! Annak ott, a másik ágyban Elharapnám én nyakát. Kláva nővért kérve kértem, Hadd lesek a lábra rá... Jobbra-szomszéd látta térdem - Hogyha élne, mondaná.
© Marosi Lajos. Fordította, 2003
© Marosi Lajos. Előadása, 2020