A hadkieg belémkötött: „Deszantba jobb kell ám, kölyök! Tinéktek ott, okostojások - ájulás...” Milyen lesz ez mint közlegény? Gyengélkedőre megy szegény? A harcban épp olyan leszek, mint bárki más. A háború az háború. De énnekem nagyobb ború, A rámtapadt trikó a hátamon telelt. Hol késve léptem, hol korán, Aztán egy ütközet során Ki tudja mér’, a törzs barátian figyelt. Dumák a védvonal mögött: „Diák! Na mennyi ötször öt? Te, nőtlen öcs! Ki volt a gróf, ha Tolsztoj írt? Melyik nejét követte más?” De jött a törzs, s a fejmosás: „Eredj, aludj, ne játssz fakírt, hogy újra bírd!” Csak akkor egyszer orditott, Golyók elé hogy léptem ott: „Feküdj!” - s szavalt nekem mint féktelen kocsis - A fejbe ólmokat, miért? És hirtelen Moszkvára tért: „Igaz, hogy állnak ott ötszintü házak is?” Egy tűzvihar csapott le ránk, S beléhatolt a vasszilánk. S a válasz itt a nyelvemen maradt elöl. Ötöt ha lépett, felbukott, Öt éjszakán még álmodott - Nyugat felé az arc, s a láb kelet felől.
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020