Tízezer maradt csupán - elég fogós a pálya; S túl kinyílt az emberünk, Oleg Horós csipája: „Nincs erőm!“ - síránkozott, s eltűnt a bal fenéken. „Futni fogsz, mert futni kell!“ - edzőnk szaval, de nékem... Hosszú távon én viszont kinyiffanok szép halkan, Futva körre kört, korán feldobhatom a talpam! „Fégya, kell! - rikoltja trénerünk, a jég bolondja, - Fő dolog: te merj, akarj, és győzni mégy“ - aszongya. Könnyedén akar, kit bő erő feszít - de mit reméltem? Félezerre mért energiám repít, s így végem! Rászedett a fújtartóm - megmondtam ezt előre: Két körig futottam, és zuhant e test - a földre! ÉS a trénerünk, UTÁSZ-ban tartalék, ex-bájnok, Azt üzente, másnak hízik itt a jég - az álnok! Tegnap ittuk azt a fél Sztolicsnaját hazánkra - Most pedig kiált: „Cseréld a korcsolyát te szánra!“ Kár a trénerért - hisz nem rossz tréner ő - eminnen: Boxba fogtam én, és más a térerő a ringben - Nem szorít ma már se önhibámra vád, se kétely: Árad ám a tisztelet, s mosolyra vált a tréner...
© Marosi Lajos. Fordította, 2005
© Marosi Lajos. Előadása, 2020