Minek nekünk novella-bonyodalmak: Csodálod, mit tudunk, ha majd ocsúdsz. Nos, áttekintve minden irodalmat, Nekem, komám, a Btk-nk a csúcs. Ha nyugtalan vagyok, s kerül az álom, Vagy másnapos maradt egész valóm, A Btk-t olyankor megtalálom, Csak felütöm - és végigolvasom. Tanácsokat nem adtam a skacoknak, De ők rabolnak olykor - az nagy íz! Most olvasom, mi jár a lebukottnak: Az enyhe három, és a maxi tíz. Tekintsetek ez egyszerű szavakra - Mit ér ezernyi, bárhol írt regény! - E szókban áll veszett időnk barakkja, A kübli, snóbli és erőfölény... Sorok... Haragban állok némelyikkel - Mögöttük egy-egy sorsot érzek én -, Öröm nekem, ha engedőbb a cikkely: Hisz mázlid is lehet a jog terén! S szivem rebegni kezd, mint lőtt madárka, E tétel itt enyém a sok között, Agyamba lök, feszít a vérnek árja - A jard dörömböl így, ha fogni jött.
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020