Senki földje a török vagy perzsa határon. A fiúk tőle jobbra - hol nagyok a fák - A mi őrszemeink (medál a kapitányon), De bal felől... törökök ott a katonák. Üde a senki-föld, zizeg a fű, S buja virága gyönyörű! A kapitány jegyese unt már epekedni - Leutazott, és mondta: „Édes!...“ - úgy meg így. De legalább virágot kéne neki szedni: Ha nincs virág, csak az ivás, micsoda frigy! Üde a senki-föld, zizeg a fű, S buja virága gyönyörű! A másikék parancsnokát, egyazon elven Kereste nője föl - szeszélyes bevetés, - Ő is „édes“-t csicsereg, persze török nyelven, Lagzi lesz, tudatja, lesz - s nincs feleselés! Üde a senki-föld, zizeg a fű, S buja virága gyönyörű! Szovjet a határ emitt, s bátrak, akik őrzik - „Három is elég, ha jön“ - int a kapitány. Tudta a frász, hogy odaát ugyanazt érzik, S indul a török csapat épp csokor után! Hisz az a senki-föld, zizeg a fű, S buja virága gyönyörű! Beszívott a kapitány a virág szagábul, De az ázsiai is, mint a szeszkazán - A virág tövén gagyog törökül-tatárul, Az orosz „mamát“ kiált, s leesik lazán. Ez az a senki-föld, zizeg a fű, S buja virága gyönyörű! Jó szagú a kapitány álma: Kitárták a határt, ahogy a Kreml kapuját. Hogy ő s a zöldhatár? Egy nagy fügét! Sohase disszidálna - Csak ment kicsit a senki földjén, mert odalát. De mért tilos? Hisz semleges a föld, e kincs, És nincs ideát, se odaát!.. Üde a senki-föld, zizeg a fű, S buja virága gyönyörű!
© Marosi Lajos. Fordította, 2008
© Marosi Lajos. Előadása, 2020