A hídjaink leégtek, áradás van, Az ingovány szorít: koponyakút. A be-s kijáratok lezárva ráccsal. A sokaság után! Csak ott van út! Akár a pejlovak fogatba törve, Mutatva jól: e tér amúgyse tág, A néptömeg vonul, de körbe-körbe - Nagy ív a kör, s irányt veszít a láb. A rajzra szél miatt kidőlt a kék tus, A polonéz galoppal elcseszett, Se illatok, se tónusok, se ritmus, S az oxigén a légben elveszett. A körbe fordulás lyukat se vághat Az őrület vagy ihlet ércfalán. E mozdulás, amely örökre áthat, A végtelen előre-út talán?
© Marosi Lajos. Fordította, 2008
© Marosi Lajos. Előadása, 2020