A kofferembe nem pakoltam én: A boldog út mögött a délibáb van. Tanáraink hazug szavak vizén Merültek el, s ocsúdtak Magadánban. Szemem se volt - vagy volt, de látni rest, Sületlenül meredtem a világra - Nem szúrt belém tüskéket Budapest, És nem sebezte meg a szívem Prága. Mi zajt csaptunk a téren és a színen: Pisis csapat ma még, de megnövünk - A csillagunk kigyúl a pályaíven. Ki tiltja meg? Hasába öklözünk! De felfigyeltünk mindig a veszélyre, Előbb, mint jő a fagy, mely nem ereszt, Derült a fény - pimasz, mint ár a kéjre, - S a lelkeken betolta a reteszt. Igaz, hogy sortüzek nem kaszaboltak, De nem emeltük ám fel a fejünk - Anyácska, Rusz, de szörnyű évek voltak! Csömörre vodka mosta át belünk.
© Marosi Lajos. Fordította, 2008
© Marosi Lajos. Előadása, 2018