Ez a dokk - de kifutnak a büszke hajók - S hazatérnek, akárhogyan éled a tenger. Alig egy negyedév, s velük átutazok - Hogy utána ne lássatok engem. Ki ne jönne meg? Á, „csak” a régi barát, Meg a legközelebbi, a hű, örök édes. Ki ne jönne meg? Ő, aki kell ideát - Tudom, áltat a sors, s szavam önmaga kétes. Hanem él a szivemben egy árva remény, Hogy a tengereken kihunyóban a csóva. Sok a terv s a barát - velük érkezek én, - Alig egy negyedév, s terem újra a nóta.
© Marosi Lajos. Fordította, 2015
© Marosi Lajos. Előadása, 2020