A hótt unalomban erőm odalett. De ébred a vágy - ami vonz, ami zaklat -, Hogy elcsal a Mister, s a messzi megett Szegény szemeim valamin megakadnak... Nem is értem a jóakarókat: Nagyon elszabadult ez a „tiszt” - Tanulok, de jön újra, ki nógat, Lazitok, de nem úgy, ahogy jól hat, Ez a rém-unalomba sodorhat! Titok Úr, vigye innen Alizt! Reményem a házban egy házi remény: Csak úgy, valahogy kirohanni belőle - A pázsiton ülve belátni: kemény, S figyelni, a bent a kivülre ledől-e. Megin’ üldöz a jóakaróhad: Nagyon elszabadult ez a „tiszt” - Tanulok - kipipálom a szókat, Lazitok - cicanyakravalókat, Ez a rém-unalomba sodorhat! Titok Úr, vigye innen Alizt! Nem árt nekik itthon egy jókora zri, Ha vár is a bünti - mert járna, belátom -, Lehunyva szemem sorolom: „one-two-three” ... Mi lesz, na mi lesz! Libabőrös a hátam! Nem is értem a jóakarókat. Koranyár nyom el itt szagot, ízt - Tanulás? - a cicám feje kókad, Lazitás? - a szemem belegúvad, Ez az ősunalom hülye dúvad! Titok Úr, vigye innen Alizt!
© Marosi Lajos. Fordította, 2009
© Marosi Lajos. Előadása, 2020