Egytöl egyig értse mind, Mennyi kézfején az öt - Merthogy ennyi épp a szint Klassz jegy és karó között. Jó szülő a tárgyra tér, Szemlesütve áll porontya: Eccer egy az ennyit ér, Egy dugót, ha mondja! Szinte meg se jött, de már Fejmosást kapott a tettes, Mert a pár - szekunda bár, Mégis egyre kettes. Ec-pec, kimehetsz! Egy fejünk van, itt a hecc - Benne kétfülű a tér, S éppen ennyi szóval él. Izgatott a társaság, Összesúg nevetve: „Nézd, a nagyfejű pacák Két fülét kitette!”   Messzi nézve látsz csodát. Ám előtte tudni kell Számaink alapsorát: E - ke - há - né... Mondd csak el! Kint felelsz szegény, sután, Táblazöldre megszorítva - Hármas ez, hármas ám, Mínuszos, visítva! Löksz egy versmemoritert - Nyelvtörőcske, nem barátod. Püff, a négyes! - ennyi telt! Négy fölé, na látod! Egy - két - há, rajt! Fogadást nyer, aki hajt! Hármasunk alig szaladt, Négy arasszal elmaradt. Négyesünk szökellve száll, Pihekönnyü álom - Hátul hármasunk zihál, Jó fej - füle három!...   Hagyd előbb a milliót, Mert a dolgok rendje köt, Kezdd a kalkulációt: Egy meg egy, meg három: öt! Jujj ötös! - De áltatás, Túl közeli példa Phyrrus, Van vonás - elvonás, Egyszerűen mínusz. Hát a mínusz üldözőm, Épp elég is félni tőle - Áthuzom vagy átdöföm, S plusz lesz őbelőle. Ec-pec, kimehetsz, Ötösöcske, bejöhetsz! Két láb, két kéz, És a fejbe’ mennyi ész! Így a csend ma kényszerű - Gyáva szedte-vette -, Nincs, ki mondja: „Nagyfejű Két fülét kitette”.  
© Marosi Lajos. Fordította, 2012
© Marosi Lajos. Előadása, 2020