Segítsetek! Ajjaj, a vesztemet érzem! A víz a fülembe zubog: „Ne remélj!” Felúszom előbb, kicsit enyhül a félszem, De elhagy erőm, s benyel engem a mély. Ki súgja meg azt, amiért szivem él-hal, Hogy én ki vagyok: halegér vagy egérhal? Kiéltem a lyukban a csend örömét, S a könyvre megettem a krumplipürét. De jött az ár, amíg tanyáztam - Csak macskakönny, de tágul -, S egérkebőrig áztam, Remegtem én kutyául... Segítsetek! Ajjaj, a régire vágyok, A száraz odúm s kavicsom sokat ér!.. Itt úsznak a báliruhás pici lányok, Akiknek a főmumus épp az egér. Lehűlt a bokám, meg a mancsom is kacska, S még hallgatom azt, hogy a dog, meg a macska! Mi lesz, ha egy macskacet itt utolér, Mer’ azt hiszi, préda vagyok, cetegér?! Fogam vacogva járt a számban, És zab szorult be hátul - Egérkebőrig áztam, Remegtem én kutyául...
© Marosi Lajos. Fordította, 2012
© Marosi Lajos. Előadása, 2020