Ohotszki a klíma s a tenger - Hajót lop a szél, e titán. Krucsóvszkij a hídon az ember, S leváltja Fedótov Iván. Fütyült a nevére a Csendes - Mutatta az őserejét. Zigánsin ügyelt, a felettes, A vízre meresztve szemét. A nélkülözés nem a végzet, De nincs se ladik, se világ - S bakancsra szavaztak a négyek: Csak az marad élve, ki rág. Fogyott a szurokszagu krumpli, Tekintetük összeakadt... De harmonikát darabolni! - Filippnek a könnye szaladt. A nép a tubust kikaparta, S a vízizü krumplilevest; Az otthoni partot akarta - De dőlt be az agy, meg a test. A szívek azért kalapáltak, De lassul a cséphadarás. A gyönge, türelmes Ivánnak Cipőbe jutott harapás. Kidőltek a durva menázsin, Körül se vitorla, se hal, Bagót sodorint be Zigánsin Erőtelen ujjaival. Mint őrvezető sem akárki, De ritka fedélzeti tiszt. Zigánsin, Krucsóvszkij, Poplávszkij Dalát a tat elnyeli... Pszt! Vigyázta Zigánsin a többit, Egy árny, aki tartja magát, Beszélni akart, s noha volt mit, A másnap előzte szavát. „Tesók!..” S telik óra: „Na, kölykek!..” Kivár, s azután: „Muzsikok! Ha szélvihar átka se tört meg, Megtörnek-e kis nyomorok! Felejtsük a kosztot, aszondom! - Hazánk van: ez itt a kiút...” Fedótov agyalja, hogy „Otthon Mit esznek a többi fiúk?” De hirtelen: „Irgalom atyja! Hajó-e a távoli folt?” A látcsövük amcsinak adta, S erős helikoptere volt. ... Bevéve a Csendes, a játszi - Megint katonák - csupa hős?! - Krucsóvszkij, Fedótov, Poplávszkij S Zsigánsin, a nem csevegős!          
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020