Rólam így megy a disputa: nem zseni mégse... Egyetértek - a fénybe ma más tipus áll, Mer’ a sróf az agyamban erős, nehogy értse, Hova jön ki a gyök, s hogyan integ a grál. Kikotyogtam: „A tenger amúgy lavoár” - S haverom maga hányta szememre e szót -, De hisz Einstein, nos ő is, a drága tanár, Ahogy én, relatív utak embere volt. A pufajka is tárgya az én dalaimnak - Ki-ki hallja!.. Szabódni se kell emiatt: Szobatársaim egyike - hol sose isznak - Odamászva elém biz’ a sírva fakadt. Írom én, ami jön: vadak és napi tárgyak, S noha kéne, hogy emberek is (szeretők), De a lapkiadók a dologra berágtak, Ugye, Múzsa, megérted - a döntnökök ők! Unalom vagyok? - Ám! - Sose jártam Rióban, S dalaimban a víz, meg a gőz szerepelt... Haj, a néhai srác a kijózanitóban - Neki pár szövegemre katarzisa lett! Felocsúdtam, inaltak a végtelen éjek, Tovatűnt a lidérc, ver a friss levegő - Tudatom ma legyőzte delirium tré-met - Jön a vers... azután meg az új, kutya hő!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020