A serdülőkorom blokádban éltem, De akkor ott piára, csajra nem jutott. A készletek Badájevék terén előttem égtek, S kenyérke-sorba száz gyerek futott. Merészek voltatok, de, földi, mit csináltatok, Ha ránk szakadt a számtalan halál? Akadt kenyér, s hal is, s mahorkacsikk, a félhamis, Mit jó szem ócska talpfa közt ledobva megtalált. Madár se bírt repülni, hullt a faggyal, S a tolvaj is hiába nyúlt szegény. Apám s anyám a tél fölé emelte már egy angyal, De féltem ám: csak el ne essek én! Nem enni nem szabad, miatta ín, izom szakad - S a néppel éhezett a főügyész. Akik kimentve éltetek, a bentlevőkért féltetek, De szólt a Híradónk, a náci vadra mért ütés. Soká, de eltörött a gyűrü: Ende, A nép legyőzte ellenét megint - S mint kiskirály, megélhet itt az ember édesen, de Segédmilíciánk zavar kicsinyt. Ti karszalagos emberek, figyeljetek, ma nem verek - De ne szaglásszatok utánam ám! Privát kis álmotok, naponta árulásotok A szervek ismerik, s a SZOT se tűri el talán!
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020