Nevet negyvenet váltva viseltem, A személyibe hét belefért, Hetven asszony epedte szerelmem, Sok a rosszakaróm is ezért, De bánja az ördög! Pedig úgy igyekeztem, Pedig úgy belefogtam - De azért verekedtem: Ki ütött, lepofoztam. S noha könnyü utam nem adódott, Meg a szakma se mind nyökögött - Rólam senki se fog nekrológot Leközölni a többi között. De bánja az ördög! Pedig úgy belefogtam, Pedig úgy igyekeztem - De ha társba botoltam, Vele nagyba vedeltem. Csak a fénybe’ hiszek: ma elébem A Szojúz meg a nép ügye áll - Mégse öntenek ércbe a téren, Ott a Péteri-nagykapunál. De bánja az ördög! Pedig úgy igyekeztem, Pedig úgy belefogtam - Csak a vodka a vesztem, Magam én lefokoztam. Dalaim fele köznapi dráma, Meg a sok zsebes élete még - Ki se írnak a büszke plakátra Profi táncdalosok, celebék. De bánja az ördög! Pedig úgy igyekeztem, Pedig úgy belefogtam, S le-lebuktam a teszten - Nosza sitt, odaszoktam. Az idők, ugye, helyre kevernek. Nuku szesz?.. Idegenszerü lét. Nekem nyolc, amiért sose vernek A rubelre - a címer a tét. De bánja az ördög! Minek így belefognom? Minek így igyekeznem? Hogy megértsem a gondom - Nem is árt bevedelnem!
© Marosi Lajos. Fordította, 2017
© Marosi Lajos. Előadása, 2020