Kedvesem kisírt szemét előre látom, Pár barát fizet meg értem ölnyi pénzt, Más dalol helyettem új gitáron, Van, ki rám pohárt emel ma - mégse kést... Több kalandregényt kezembe itt nem adnak, S húrtalan gitárom íme holt. Nem szabadna fent nekem, de lent se hagynak, Nem szabadna nap se, nem szabadna hold. Nem jutok ki újra - nincs jogom se arra -, Csak a zárka hossza járható. Nem szabad se jobbra, nem szabad se balra, Jár darabka ég, meg álmok adta jó. Álmok - arra nézve, hogy lehull bilincsem, Hogy gitárra ajzok újra húrt - Kik fogadnak ott, elém hogy ér a kincsem, És a brancs milyen dalokra gyújt.
© Marosi Lajos. Fordította, 2016
© Marosi Lajos. Előadása, 2020