Nincs nyírfakereszt, ha a sír tömegé, S nem jár ide árva zokogni - De gyűlnek a csokrok a gránit elé, S nem szűnik egy fáklya lobogni. Itt megmakacsolta magát ez a föld, És mostan a kőlapok állnak. Itt nem külön árnyalatú, ami zöld - A sorsok a gyepbe találtak. E Fáklya jelenti, hogy lángol a tank, Hogy égnek a sztyeppen a házak, Szmolenszket a tűzben, a Spreet azután, S hogy izzik a harcban a század. Nem látni kisírt szemü özvegyet itt - Erő van a látogatókban... Nincs nyírfakereszt, hogy uralja e sírt. De nélküle jobb-e valóban?!
© Marosi Lajos. Fordította, 2014
© Marosi Lajos. Előadása, 2020